Foglalkozása: anya…

Nem tudom, megtörtént-e, de az biztos, hogy tanulságos történet:

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

– Úgy értem, – magyarázta a hivatalnok – van munkája, vagy csak egy…?

– Persze, hogy van munkám! – csattant fel a nő – Anya vagyok.

– Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! – hangsúlyozta a hivatalnok.

Egy másik nő is hasonló helyzetbe került a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: “Hivatali Vallató” vagy “Városi Nyilvántartó”.

– Mi a foglalkozása? – kérdezte.

– Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.- jött a válasz.

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett, mint aki rosszul hall. A nő megismételte lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal nézte, amint a kijelentéseket fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

– Megkérdezhetem, – kezdte a hivatalnok érdeklődéssel – Pontosan mit csinál ezen a területen?

Hűvösen, minden izgatottság nélkül válaszolt az ügyfél:

– Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványt, felállt és személyesen kísérte az ügyfelet az ajtóhoz. Haza érve az anya, amint ráhajtot a kocsifelhajtóra, a csodálatos új karrierjében elmerülve, szaladtak elé a laborasszisztensei: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallani lehetett a gyermekfejlődési programuk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy érezte, csapást mért a bürokráciára! Úgy tűnt fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint “csak egy másik Anya”.

Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.”

Háromgyermekes anyaként sajnos sokszor találkozom olyan emberekkel, akik azt hiszik, megőrültem, hogy ennyi gyereket vállaltunk. Ha van hasonló sztorid, írd meg hozzászólásként, hátha tanulunk belőle mindannyian.